Ugrás a tartalomhoz

Fekete Sándor (író)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Fekete Sándor (egyértelműsítő lap).
Fekete Sándor
A Rivalda sorozatban Csigó László felvétele
A Rivalda sorozatban
Csigó László felvétele
Született1927. február 11.
Miskolc[1]
Elhunyt2001. június 11. (74 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
SzüleiFekete Mihály
Foglalkozása
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1945–)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (60/8-1-103)[3][4]
Írói pályafutása
Első műveIfjúság (1945)

Fekete Sándor (álnév: Hungaricus) (Miskolc, 1927. február 11. – Budapest, 2001. június 11.) író, újságíró, irodalomtörténész, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Élete

[szerkesztés]

1945-től a Győrffy-kollégium tagjaként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz szakán (ma: Romanisztika Intézet) tanult. 1947–1948-ban a Vasvári Akadémia titkára, majd 1948–1949-ben a Petőfi Politikai Tisztképző Akadémia, a Pedagógia Főiskola, valamint a Gyógypedagógiai Főiskola tanára. 1949-től egyetemi tanulmányait abbahagyva a Pártfőiskolán tanult. 1952–1953-ban az Új Hang szerkesztője, 1951–1956 között a Szabad Nép munkatársa, rovatvezetője, 1952-től a szerkesztőbizottság tagja.

1956-ban az ELTE magyar tanszékének munkatársa. 1957–1958-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. A forradalom utóvédharcaiban vállalt szerepe és a Hungaricus álnéven megjelent írásai miatt 1959-ben a Mérei-perben 9 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1975-ig az Irodalomtudományi Intézet tudományos ügyintézője. 1976–1977-ben az Új Tükör szerkesztője, 1986-ig szerkesztője, majd 1989-ig főszerkesztője.

Írásaiban rendszeresen bírálta a demokratikus ellenzéket. 1988-ban az Új Március Front egyik alapító tagja. Több könyvében foglalkozott a reformkor irodalmával és Petőfi Sándor életével. Szatirikus hangvételű színműveit, vígjátékait több budapesti színház is bemutatta.

Művei

[szerkesztés]
  • Ifjúság (1946)
  • Kamaszhangok (1945)
  • Magyarok (1945)
  • A márciusi fiatalok (1950)
  • Vasvári Pál (1951)
  • Petőfi a segédszerkesztő (1958)
  • Haza és haladás (1966)
  • Széchenyi István (1968)
  • Petőfi a vándorszínész (1969)
  • Folyosói szümpozion (1970)
  • Kossuth Lajos (1970)
  • Az emberevő komédiája, avagy őserdei szimpozion (1971)
  • Így élt a szabadságharc költője (1972) Online elérhetőség
  • Petőfi romantikájának forrásai (1972)
  • A nagy francia forradalom (1972)
  • Mezítláb a szentegyházban (Cikkek Petőfiről és kortársairól) (1972)
  • Borostyán a vándorszínész (1973)
  • Petőfi Sándor életrajza I. (1973)
  • Így élt Napóleon (1975)
  • Számadás az ünnepről (1975)
  • A kamasz álma (1984)
  • Sajtó és szabadság (1986)
  • 1956 (1986)
  • Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól (1989)
  • Gyermekkorom csendőrországban. Rapszódikus töredék; szerzői, Budapest, 1991 (Z-füzetek)
  • A költő kardjai (Petőfi a forradalomban) (1992)
  • "...agyon akart verni a magyar nép" (Adalékok Petőfi választási megbuktatásához) (1995)
  • Egy bűnös szatíra (1995)
  • Eine sträfliche Satire. 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht (Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Budapest–Wien, 2006
  • Vácott voltam Afrikában. Emlékeim az 1956 utáni terrorkorszakból; szerzői, Budapest, 1996
  • Petőfi forradalma. Egy magyar história, lírával és polémiával; szerzői, Budapest, 1998
  • Eine sträfliche Satire / 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht (Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Budapest–Wien, 2006

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fekete_Sándor_(író)&oldid=28093874”